Cirkuszi lovak az építési területen

120 éve, 1896-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján a Néprajzi Múzeum – akkor Igazságügyi Palota vagy Kúria – épülete, a zárókövet maga Ferenc József tette le „hercegek, az ország zászlós urai, a miniszterek és nagyszámú meghívott vendégek” jelenlétében az október 20-i avató ünnepségen.

„A Hauszmann Alajos életéhez fűződő legfontosabb művészi esemény – a Kúria palotájának építése volt.” – írta Komor Marcell a Művészet 1914/5. számában.

A magyar királyi kúria (vagyis a legfelsőbb bíróság) első épülete a Ferenciek terén, amely 1804-től kezdve fogadta be az intézményt, nagyon hamar szűkösnek bizonyult. (Ma már az épület nem áll, az Erzsébet híd építéséhez kapcsolódó szabályozásnak esett áldozatul, a pesti belváros más értékes részeivel együtt.) Folyamatosan napirenden volt egy új kúria építése, majd 1868-ban az igazságügyi miniszter megbízta a Szkalnitzky és Koch építészirodát, hogy a régi kúria helyére egy új épületet tervezzenek. Hauszmann is – aki Berlinből frissen visszatérve éppen ebben az irodában dolgozott – részt vett a munkában. A terv elkészült, de az építkezés elmaradt.

Később felmerült, hogy a kúriát a budai várba, a királyi palota közelébe költöztessék, de mivel a budapesti királyi ítélőtábla (ami a mai másodfokú bíróságnak felelt meg) még komolyabb elhelyezési problémákkal küzdött, észszerűnek tűnt, hogy a két intézmény egy épületben kapjon helyet. Az ítélőtáblát viszont nagyobb ügyfélforgalma miatt egy könnyebben megközelíthető helyszínen kellett elhelyezni. Így egy elegáns, de a városi életben jobban benne lévő környéken kerestek telket a kúriát és az ítélőtáblát befogadó épületnek. A szóba jöhető telkek közül az igazságügyi miniszter végül az V. kerületben a Nádor, az Alkotmány, a Honvéd és a Szalay utcák által határolt, a parlamenttel szemben lévő területet választotta, amely a katonai társzekér fiókraktár lebontása révén keletkezett és állami tulajdonban volt.

Hauszmann Alajost 1891. november 7-én bízták meg a tervezéssel, a program (már akkor ezt a szót használták) szerint az épületben a magyar királyi kúriát, a budapesti királyi ítélőtáblát, a budapesti királyi főügyészséget és a koronaügyészség hivatalos helyiségeit kellett elhelyeznie. „Az új Kúria építésére még Fabinyi miniszter ideje alatt kaptam megbízást, készült is vázlat, de az ügy nem jött dűlőre. Csak Szilágyi Dezső igazságügyi miniszternek sikerült a kérdést megoldani, és 1891-ben kaptam az újabb megbízatást tervek készítésére.” – írta Hauszmann visszaemlékezéseiben. „Szilágyi nagystílű ember volt, a baráti viszony, mely hozzá fűzött, még az egyetemi tanárságának idejéből származott, amikor a Műegyetem és a Tudományegyetem tanárai havonkint egyszer a Hungáriában estebédre összejöttek, és barátságos társalgásban töltötték az estét. Szilágyi nagy súlyt fektetett a Kúria építésére, rendkívül érdeklődött, előterjesztéseimet mindenkor készségesen honorálta, sőt biztatott, hogy ez az épület, mely miniszteri működése alatt keletkezik, legyen egy méltó emlék.”

A telket Hauszmann a célra nagyjából alkalmasnak találta, eltekintve annak szabálytalan alakjától, ami az országház építésével kapcsolatos rendezéssel, illetve annak elmaradásával függött össze. „Nem kívánok az országház elhelyezésére reflektálni – de ha már ezt a nagyszabású épületet – hosszanti tengelyével a Duna irányára helyezték, gondoskodni kellett volna arról is, hogy a mögötte lévő teret és annak környezetét a monumentális épülethez méltóan szabályozzák. Azonban a jó és a művészi követelményeket is kielégítő szabályozás lehetőségét a földmívelési minisztérium épületének szerencsétlen elhelyezése akadályozta.” – foglalta össze Hauszmann a véleményét az elkészült épületet bemutató, 1897-ben kiadott albumban.

Az ekkor kivitelezés alatt álló parlament (amelynek építkezése 1885-től 1904-ig tartott) közelsége az épület megformálásánál is fontos befolyásoló tényező volt. „Ha már azzal az önmagában véve is nehéz művészi feladattal állunk szemben, midőn valamely emlékszerű nyilvános épület tervezéséről van szó, még nehezebbé válik a munka akkor, ha a tervezendő épület közelében nagy tömegű és előkelő épület emelkedik, mert ez, bármily jó is legyen a tervező munkája, annak teljes érvényesülését nem engedi meg.” – fogalmazta meg a feladat nehézségeit Hauszmann. A megoldást az országház függőleges vonalvezetésével szemben a vízszintes vonalak hangsúlyozásában látta. Ugyanígy a kontraszthatást szolgálták az Igazságügyi Palota alig látható tetői és erőteljes párkányai, ezek alkalmazásával Hauszmann a parlament kupolájával, felfelé törő, tagolt tetőszerkezetével szemben akart egy teljesen más hangot megütni.

„Kupolákkal, manzardokkal és bármily fényes modern renaissance architektúrával nem lehetett volna itt célt érni; ez mindig kisszerű maradna és az országház mellett eltörpülne; ezért választottam a római barokk stílust, melyet az arányok és részletek szigorúságának fenntartása mellett az antik szellemben használhattam fel, csak az ornamentációban engedtem tért az olasz barokk játszias felfogásának.” – indokolta meg stílusválasztását. „Kétségtelenül Paul Wallot berlini parlamentje az apja az épületnek, mely Hauszmann hódolata az 5 évvel idősebb mester előtt. Hauszmann alkotása azonban könnyedebb, szabadon álló oszloprendje levegősebb Wallott súlyosan terpeszkedő épületének tömegéhez képest.” – írja a Kúriáról Ybl Ervin.

A historizmus korában vagyunk, az épület korábbi stílusok formaelemeit kölcsönzi, de ez egyben már a szerkezeti újítások időszaka is. „Hauszmann Alajos teljes életében számot vetett a konstrukciók lehetőségével és becsülettel törekedett arra, hogy az új szerkezeteknek megfelelő formákat adjon.” – hívja fel a figyelmet Komor Marcell. Az Igazságügyi Palotánál sem volt ez másképp, az épületet bemutató írásában Hauszmann is megemlékezik a szerkezeti részletekről: „Az épület szerkezeteit illetőleg felemlítendő, hogy az összes födémek vastartók közötti boltozatból állanak," vagyis poroszsüveg födémként készültek, „a padlásemeletet pedig Monier szerkezetű födém borítja”, ami hálós vasalású betonfödémet jelent, tulajdonképpen a mai vasbetonfödémek elődjét.

„A nagy csarnok és a kuriai díszterem boltozatánál a hevedereket téglából falazták, a hevederek közötti boltmezőket pedig Rabitz szabadalma szerint készített dróthálózatos gipszhabarcs öntvény alkotja.” – írja Hauszmann. A rabicszerkezetre Komor Marcell így tér ki írásában: „A Kúria palotája húsz évvel ezelőtt épült, amikor a rábitz kezdett nálunk az építőszerkezetek sorában polgárjogot nyerni. Sodronyháló betétes vékony gipszlemez ez, amely nagyfesztávolságok átfödésére kiválóan alkalmazható ott, ahol nagy hordképességre nincsen szükség. A Kúria palotájának megoldása úgy alaprajzilag, mint térművészet szempontjából a grandiózus központi csarnok elrendezéséből indul ki. E csarnokot ily formájában csakis ez új szerkezettel lehetett alakítani. Hogy ma is teljes frissességében és kiváló szépségében élvezhető, azt láthatta az a sokfejű közönség, amely Hauszmann Alajost e legszebb csarnokában oly lelkesen ünnepelte 1914. év május 2-án.”

Ez a központi, nagy csarnok 40 m hosszú, 18 m széles, a magassága (vagyis a dongaboltozat záradékmagassága) 24 m. A csarnok az épület közlekedési középpontjaként szolgált, másrészt várótermi funkciót is betöltött. Ybl Ervin így ír róla: „A központi csarnok (…) kétségtelenül Hauszmann térképző fantáziájának legérettebb gyümölcse. (…) Caracalla termáinak római elemei egyesülnek a függő lépcsőhidak szimmetrikus ferdéivel, a vízszintesek, a függőlegesek és a körívek az átlós irányokkal.”

„Az imponáló térhatással megoldott csarnokhoz méltó művészettel oldódott meg a gyönyörű főhomlokzat, amelynek még az sem ártott meg, hogy a motívumait mások más épületeken értékesíteni próbálták.” – méltatja az épület külső megjelenését Komor Marcell. Néhány méret innen is: a timpanon alatti oszlopok átmérője 1,10 m, a magasságuk 12 m, a jón oszlopok átmérője 0,80 m, a magasságuk 10,50 m. A főpárkány magassága a járdához képest 21 m, a főhomlokzat hossza 125 méter. A lábazatok gránitból, a falak sóskúti, az oszlopok és egyéb részletek erdélyi ó-nádasi kőből készültek.

„Mivel középületeink legnagyobb része mostohán bánt el a testvérművészetekkel, az operaház és az új országház kivételével azokon alig találunk számbavehető művészi alkotásokat; ezért az igazságügyi palota díszítésébe a festő és szobrászművészeteket is bele vontam, hogy azok karöltve járjanak az építészettel.” – fejti ki Hauszmann. „Művészi alkotásokról a költségvetésben nem volt gondoskodva, és amikor a Lotz-féle mennyezeti festményre, a trigára, és a Iustitia-szoborra vonatkozó előterjesztést tettem, [Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter] azt mondotta: „El lehetünk készülve, hogy a túlkiadások miatt erősen meg leszünk támadva, de ez engem nem bánt, az emberek csakhamar elfelejtik, hogy mibe került a dolog, de az alkotások megmaradnak, hirdetni fogják a magyar művészetet, és azt, hogy volt érzékem és szívem a művészetnek áldozatot hozni.”

A főhomlokzati timpanon feletti triga, vagyis háromlovas diadalszekér Sennyei Károly szobrászművész alkotása. „A lovak ágaskodó és száguldó alakítása mesteri munkának mondható. Minden mozgás, minden izom alapos tanulmányról tanúskodik és hogy e tanulmány mily beható volt, csak az tudja megítélni, aki mint én gyakran tanúja volt Sennyei munkálkodásának. Wulff cirkustulajdonos volt szíves istállójának legnemesebb ménjeit rendelkezésre állítani, és azok naponta megjelentek az építési területen berendezett műhelyben az act-hoz. A diadalszekér a legjobb római minták után készült az épület stílusához idomított részletekkel. A kocsin álló Geniusz jobbjában a felvilágosodás fáklyáját, baljában a béke pálmáját tartja. Sennyei a trigát (…) 3 mm vastag vörösrézlemezekből kalapáltatta ki, erős vasszerkezetre fölszerelve. Ez utóbbi munka a Steiner testvérek budapesti gyárában készült, még pedig nálunk egészen új technika szerint.”

A trigával körülbelül egy magasságban az attika végpontjain elhelyezkedő, sóskúti kőből faragott, törvényhozókat jelképező alakok Fadrusz János alkotásai. A timpanont Zala György szoborcsoportja tölti ki. Hauszmann leírása szerint ez volt az első hazai eset, amikor az alakok nem cinkből készültek, hanem a timpanon szerkezeti köveiből lettek kifaragva. A sarokrizalitokon az oszlopok felett Róna József és Donáth Gyula művei állnak. „A homlokzat szobordíszítménye nem lett volna tökéletes, ha a főpárkány feletti attika posztamentjei üresen maradtak volna. Ide oldalanként 6, összesen tehát 12 szobor kellett.” – emlékezik vissza Hauszmann.

Egységes hatást csak úgy lehetett elérni, ha a szobrokat egy vagy legfeljebb két művész készíti. A szobrászok legnagyobb része azonban le volt foglalva a millenniumi munkákkal és a költségkeret is szűkös volt. „Ily körülmények között Stróbl Alajos tanár szobrásziskolájához fordultam, arra kérvén föl, hogy tehetséges tanítványaival mintáztassa meg a szobrokat, egyenként 300 Ft ösztöndíj fizetése mellett. Stróbl tanár örömmel fogadta ajánlatomat, megígérte, hogy az egyöntetűségre figyel (…). Ez a kísérlet igen jól bevált; nemes versenyzés indult meg a művésznövendékek között (…), a 12 szobor várakozáson felül sikerült, és a Stróbl-iskola becsületére válik.”

A nagy lépcsőházi csarnokot a bejárattal szemben az első emelet magasságában Justitia ülő szobra díszítette, Stróbl Alajos alkotása. A szobor ma a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai palotájában látható, megsemmisült trónusa helyett egyszerű kőtalapzaton. A központi csarnok dongaboltozatán, amely körülbelül 200 m2 alapterületű, Lotz Károly falfestménye látható.

Az Igazságügyi Palota épületgépészete a kor legmagasabb színvonalát képviselte, Hauszmann így foglalja össze: „Az épület fűtésére kisnyomású gőzfűtés van berendezve, mely az aspiráció szellőztetéssel kapcsolatos. A szükséges gőzmennyiséget 8 Bechem és Post-féle gőzkazán termeli, melynek mindegyike 12 m2 fűtő felszínnel bír. A központi fűtés mellett az elnökök és tanácselnökök szobáiban még kandallókat, illetőleg kályhákat is állítottunk fel. A mesterséges világítást az összes helyiségekbe bevezetett légszesz és elektromos berendezés látja el.”

Hauszmann – aki ekkor egyébként már a RIBA (Royal Institute of British Architects) tiszteletbeli levelező tagja volt – az Igazságügyi Palotát bemutató írása végén megemlékezik munkatársairól is: Korb Flórisról, aki részt vett a tervezésben és az építkezés megindulásakor Hauszmann irodájának élén állt, de ekkor ki is lépett és önálló munkákkal folytatta pályafutását, valamint Zuschmann Jánosról, aki tőle átvette az építésvezetői feladatokat.

„Az Igazságügyi Palota építésének műszaki leírását befejezve, meg kell emlékezni annak felavató ünnepségéről is” – írja Hauszmann – „melynek kiváló fényt kölcsönzött Őfelsége a királynak azon legkegyelmesebb ténye, hogy József császári és királyi főherceg, Fülöp Szász-Coburg-Gothai herceg, az ország zászlósurai, a miniszterek és nagyszámú meghívottak vendégek jelenlétében az épület zárókövét 1896. október 20-án személyesen letenni méltóztatott.”

„Ezen épület, mely Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervei alapján készült, látható jele, s maradjon is hosszú időkön át, a magyar nemzet mindenkor tanúsított törvénytiszteletének, jog- és igazságszeretetének (…).” – áll a zárókőbe helyezett okmányban.

Forrás:
Hauszmann Alajos: A budapesti Igazságügyi Palota, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1897; Lechner Tudásközpont szakkönyvtára
Az építészet mesterei – Hauszmann Alajos (válogatta és szerkesztette Gerle János), Holnap Kiadó, 2002
Komor Marcell: Hauszmann Alajos, Művészet 1914/5
Néprajzi Múzeum – Az épület története